A fenntartható építészet és az ökológiai lábnyom gondolata már korán foglalkoztatott. Az egyetemi évek alatt és az azt követően készült munkáim ebből a szempontból -bár ezek nem megvalósult épületek – rámutatnak a témában való érdeklődésemre. Az egyetem alatti munkáim között szerepel kilátó, erdei menedékház, erdei látogatóközpont, lovarda. A diplomamunkám témája ökoturisztikai látogatóközpont volt, az egyetemet követő időszakban pedig több hasonló épületet terveztem pályázatok keretében. A diplomamunkám révén egy szerencsés egybeesés okán hívtak meg a Kós Károly Egyesülés egyik tervezőirodájába dolgozni, ahol a hazai organikus építészettel és az egyesülés építészeinek munkásságával személyes kapcsolódás révén ismerkedtem meg, eközben, és a vándoriskola éveiben pedig életre szóló tapasztalatokat és élményeket szereztem.
Pályakezdő építészként, életem első megbízása különleges feladat volt, a galgahévízi ökofaluba kellett házat tervezni, amely feladatot eléggé testhezállónak éreztem, mert nagyon érdekelt az ökotudatos építészet és a hagyományos életmód. Mindennek a szellemi háttere is foglalkoztatott. A ház a megbízói igények és az előírások alapján visszaadta a környék építészetét, de egyedi vonásokkal is rendelkezett. Az ökofaluban fa szerkezettel, vályogtégla közé épített szalmabála szigeteléssel készültek a falak, a fedés nád vagy más természetes építőanyag lehetett. Lélegző épületek, természetes anyagokból. Sajnos a megbízóim élete másképp alakult, emiatt a ház nem épült meg.
A Vándoriskola évei alatt, amely három év során a Kós Károly egyesülés építész irodáiban dolgoztam, szoros kapcsolatba kerültem a hazai organikus építészettel. A tapasztalatok között kiemelném az Erdélyben töltött két félévemet, amely során részt vehettem falukép-felmérési program keretein belül több falusi porta – régi parasztházak, csűrök, gazdasági épületek felmérésében és felrajzolásában. Ezek a lakó- és gazdasági épületek még a teljesen hagyományos népi építészettel épültek. Véleményem szerint ezek a valódi ökológiai lábnyomot nem hagyó épületek, hiszen minden alapanyaguk természetes és lebomló (fa, kő, vályog, ritkán égetett kerámia, égetett tégla). Sok tapasztalattal gazdagodtam, amiért hálás vagyok.
A Pilisborosjenőn, lejtős telekre tervezett kétlakásos lakóépület esetében megbízói igény volt lélegző szerkezetek tervezése. Ez az épület az első változatban favázzal és réteges vályog fallal készült el, nádból egyedi technolgiával előállított hőszigeteléssel. Az alapozás során a lábazati falat terveztük vasbetonból a terepi adottságok miatt, de a lábazaton belül lélegző padlószerkezet került kialakításra. A tetőt az alacsony hajlásszög miatt cseréppel kellett fedni, de ezzel együtt is az anyagválasztásnál az energetikai követelmények kielégítése mellett a természetes alapanyagokat részesítettük előnyben, amelyek szellőzéséről is gondoskodtunk. A terv jó példa arra, hogy ökotudatosan a mai kor igényeire válaszoló és modern megjelenés mellett is lehet tervezni.
